Ország:  Zambia

Magassága: 108 méter

Szélesség: 1700 méter

A Viktória-vízesés (Mosi-oa-Tunya) két ország: Zambia és Zimbabwe határán található. Helyi elnevezése a makololóktól származik: Mosi-oa-Tunya jelentése „mennydörgő gőzölgés” és „robajló füst”. A név onnan ered, hogy a víz száz méteres mélységbe alázúduló hangját háromszáz méteres párafüggöny egészíti ki. A Viktória vízesés 1708 méter széles vízzuhataga a legszélesebb a világon, közvetlen környékét mindkét ország nemzeti parkká nyilvánította, és 1989-ben az UNESCO-Világörökség részeként nemzetközi védelemben is részesül.

A Viktória-vízesés 1708 méter széles és ezzel a legszélesebb vízesés a világon. Magassága 61-108 méter között van. Az Angola, Zimbabwe, Namíbia, Zambia és Mozambik területén keresztül folyó Zambézi folyam - amelyik a vízesést táplálja - Afrika déli részének legnagyobb folyama. 2736 kilométeres hosszával a Föld folyói közt a 39., Afrikában a Nílus, a Kongó és a Niger után a negyedik leghosszabb. Vízgyűjtő területe 1,33 millió négyzetkilométer, átlagos vízmennyisége a vízesésnél 1400 m³ másodpercenként, de esős évszakban eléri a 5000 m³-t másodpercenként. A felfelé meredő sziklák és a kiemelkedő szigetek öt nagyobb zuhatagra osztják a vízesést: Ördög vízesése, Fő-zuhatag, Lópatkó-zuhatag, Szivárvány-zuhatag és Keleti-zuhatag . A Viktória-vízesés alatt a víz 25-75 méter széles szakadékba jut, innen egy erre merőleges, 65 méter széles és 120 méter hosszú csatornán áramlik ki, amely a Fortyogó Üst nevű katlanba torkollik. Ennek mélysége száraz időszakban 17 méter, esős időszakban a dupláját is elérheti - ilyenkor a vízsebesség eléri a 150 km/órát. A Viktória-vízesés az átfolyt vízmennyiség tekintetében a világon a tizenegyedik helyen áll.

Zambia területének legnagyobb részét az ősi afrikai masszívum kőzetein kialakult 1000–1500 méter magas fennsíkok: a Katanga-fennsík, a Zambézi-fennsík és a Lunda-küszöb alkotják. Az ország déli határán, a Zambézi-fennsíkon alakult ki a Viktória-vízesés, amely körülbelül 150 millió évvel ezelőtt keletkezett. Eredetileg közelebb lehetett a folyótorkolathoz, ám az évmilliók során mintegy 150 kilométernyit elmozdult észak felé fokozatosan alakítva a bazaltfennsík felületét. A bazaltot vulkánkitörések garmada hozta létre és a rétegek elérik 18-30 métert. 150-200 millió évvel ezelőtt sziklahasadékokat puhább kőzetek töltötték ki, ám azokat a víztömeg kimosta, majd magát a keményebb bazaltot is erodálta. Balázs Dénes magyar kutató fedezte fel, hogy az egyes mederszakaszok a vízesés korábbi helyét jelölik. A víz a lávamedrében, amelyet repedések hálóznak be, talált magának utat, s a törésvonalakat újabb mederszakaszokká szélesítette. A folyamat a mai napig nem állt le, a mai zuhogó a nyolcadik, amely az utóbbi félmillió év alatt alakult ki. Újabban a Cataract-szigetnél figyelhetőek meg az új vízesés képződésének első jelei, itt már körülbelül 30 méterrel lejjebb van a szikla pereme, s a folyó várhatóan addig mélyíti majd a sziklát, amíg a Zambézi ebbe a hasadékba fog belezuhanni, az új most már a kilencedik zuhogó kialakulására néhány százezer évet még várni kell.

1855. november 17-én David Livingstone a híres felfedező és misszionárius volt az első európai, aki megpillantotta a Zambézi folyó nagy vízesését, és amelyet az akkori brit királynőről nevezett el Viktória-vízesésnek. A skót felfedezőre nagy hatással volt a látvány, a következőket jegyezte fel róla: „Olyan gyönyörű, hogy még az angyalok is elámulnának, ha felette elrepülve megpillantanák.” David Livingstone első, 1841-1849 közti dél-afrikai misszionáriusi útjai után indult északra, a kontinens belsejébe. Célja a kereszténység terjesztése mellett a kereskedelem a legális áruforgalom terjesztése és a civilizáció terjesztése volt, ezek segítségével akarta a rabszolga-kereskedelmet megingatni. Dél-Afrika északi határától, Kolobengből átvágott a Kalahári-sivatagon, s Linyantinál érte el a Zambézit, amely segítségével akarta Livingstone Dél-Afrika belsejének feltárását véghezvinni. Így 1853 novemberében indult az Atlanti-óceán felé, néhány makololo törzsi kísérővel. 1854 év májusában érte el az angolai Luandát, s egy év múlva érkezett vissza Linyantiba. 1855 novemberében kelet felé indult a folyó mentén, ekkor fedezte fel a nagy vízesést. 1856 májusában jutott el a mozambiki Quelimane-ba és így átszelte teljes Afrikát. Amikor hazaérkezett Angliába, nemzeti hősként fogadták.

A gyarmatosítók később róla nevezték el a közeli kisvárost, amely az 1930-as években rövid ideig még Zambia fővárosa is volt, mai neve Maramba. Személye iránti tiszteletből az Ördög-katlan mellett állították fel Livingstone szobrát. Livingstone nevét viseli a zaire-i, a Kongó-folyón található Livingstone-vízesés, amely másodpercenkénti 35 000 köbméter vízhozamával bolygónk legbővizűbb zuhataga.

A vízesés környékének klímája rendkívül kellemes, mert bár a trópusi övben helyezkedik el, a tengerszint feletti magassága miatt a hőmérséklet nem túlságosan szélsőséges. Afrikának ezen a részén három évszak különböztethető meg:

•     a viszonylag forró és száraz nyárelő, ami augusztustól október végéig tart,
•     novembertől áprilisig a nagy esőzéseket hozó nyáré a terep,
•     a csontszáraz és derült tél májustól júliusig határozza meg az időjárást.

Az esős évszakban hatalmas mennyiségű, másodpercenként közel 15 000 köbméternyi víz zúdul alá iszonyatos robajjal, miközben a vízpára 500 méter magasságba is fölszáll. A száraz évszakban sokkal visszafogottabb a Viktória-vízesés. Ilyenkor lehet gyönyörködni a száz méter magas kőfaragványokban, amelyeket az évmilliók során a vízcseppek a sziklafalba vájtak.

Forrás: Wikipédia