Hely: brazil / paraguay-i határ

Építésének ideje: 1975-1991

Hosszúsága: 7,76 kilométer

Magassága: 196 méter

A világ legnagyobb vízi erőművét, a Parana folyóra felépült Itaipu gátat, a brazil-paraguay-i határon találjuk. Közel esik a világ egyik legszebb vízeséséhez, az Iguacuhoz. A 18-as szám igazán szerencsés volt az Itaipu gáton dolgozó mérnökök számára. A 4,8 mérföld hosszú, betonból és kőből készült gát, 18 generátorral rendelkezik, 18 év alatt készült el és 18 milliárd dollárba került.

Paraguayt és Brazíliát is több, súlyos aszály sújtotta az elmúlt évtizedekben és a Parana folyó szabályozása és egy tározó megépítése is egyre sürgetőbbé vált. A 70-es években jelentkezett egy újabb probléma Brazíliában. Nemcsak a gazdasági fejlődés nőtt meg ugrásszerűen, de a népesség is megtöbbszöröződött. Ennek eredményeképp az ország energiaszükséglete is jelentősen megnőtt. A kormány ezt a problémát az ország nagy vízenergia-készleteinek kihasználásával kívánta megoldani. A gát számára a legalkalmasabb helynek a Parana folyó egy szakaszát találták. A gond csak az volt, hogy ez a szakasz határos a régi ellenséggel, Paraguay-jal. Végül diadalmaskodott a gazdasági kényszer és megszületett a megállapodás a két ország között, példát mutatva arra, hogy a közös érdek felül tud emelkedni akár egy százéves ellenségeskedésen is.

A gát építésének első fázisa az elterelő csatorna megépítése volt. Ez a fázis három évig tartott. Az elterelő csatornához először is a mérnököknek meg kellett fordítaniuk a Parana folyásirányát. Majdnem három évükbe tellett a munkásoknak, mire kiásták az 1,3 mérföld hosszú, 300 láb mély, és 490 láb széles elterelő csatornát a folyónak. A folyamat során 50 millió tonna földet és sziklát mozdítottak el. Csak az elterelő csatorna megnyitása után kezdődhetett meg a gát felhúzása. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a gát mögötti tározó feltöltésekor fellépő károk felmérése. Elsősorban az elárasztani kívánt területen lévő birtokok és ingatlanok tulajdonosait kellett kártalanítani, valamint a területen élő állat- és növényfajok mentését is elő kellett készíteni. Egy egész tórendszert, tavak láncolatát alakította ki ugyanis a kiépült vízerőmű, és így rendkívül mélyrehatóan befolyásolta a környezetet és az élővilágot. A katasztrófa természetesen tudatos környezettervezéssel elkerülhető, ezért is tekintették az építkezés kiemelt részének ezt az előkészítő szakaszt. A Civil Mérnökök Amerikai Társasága felismerte, hogy ez az elképesztő mutatvány, melyet Itaipu gátnak neveztek el, egy a "Modern Világ Hét Csodája" közül.
A kivitelezők ekkor egy jelentős problémával szembesültek: a súlyos munkaerőhiánnyal. Az ország ezen része ugyanis igencsak ritkán lakott. Ezért rövid időn belül egy harmincezer lakosú várost alakítottak ki nem messze a munkaterülettől.

Az építkezés 1975-től 1991-ig tartott, közel 30.000 ember dolgozott az erőmű kialakításán. A terv alapja az volt, hogy az alapkőzetben lévő puhább réteget eltávolították és az üreget betonnal töltötték ki. Az építkezés során olyan mennyiségű belső hő keletkezett a beton kötése folytán, hogy azt csak ipari méretű hűtéssel és kivételes technológiával tudták megoldani. A munkálatok legkényesebb szakasza a tározóhoz tartozó túlfolyó megépítése és annak kipróbálása volt. A másik óriási kockázatot a tározó feltöltése jelentette. Minden félelem ellenére, mindkét projekt sikeres volt. Végül elhelyezték a turbinákat, és megkezdődött az áramtermelés. A 18 turbinával üzemelő erőmű a gát belsejében hatalmas mennyiségű olcsó áramot termel, ami óriási előnyt jelent az érintett országok gazdaságának.

A gát 7,76 kilométer hosszú és 196 méter magas. Területe Chicago területének háromszorosa. A felhasznált vas és beton alapanyagból közel 380 Eiffel-tornyot vagy 15 Csalagutat lehetne építeni. Az újratermelődő, megújuló természeti erőforrások kiaknázására épülő stratégia 27 millió háztartás villamosenergia-szükségletét megtermelő erőművet hozott létre. Lényegében a hatalmas gát Brazília energiaszükségletének 28 százalékát, a szomszédos Paraguay-énak pedig a 78 százalékát biztosítja. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egy év alatt annyi áramot termel, mint London háromévi szükséglete. Az erőmű működtetésével évente 67,5 millió tonna széndioxid kibocsátását kerüljük el.

A tározó vizét lakossági és gazdasági célokra egyaránt használják. A gát megépítésének következtében a Parana folyó szintje állandó, így a halászat, közlekedés, állattartás problémái is megoldódtak mindkét országban.
A turizmus szempontjából nagy jelentőséggel bír, hogy az építkezésnek köszönhetően közúton is megközelíthető az Iguassu Nemzeti Park. A gátat szervezett keretek között turisták is látogathatják.

Forrás: Kihagy6atlan