Macchu Picchu (jelentése: "öreg csúcs") az egykori Inka Birodalom fővárosának romjai Peruban, Cuzcótól 112 km-re északnyugatra, az Urubamba-folyó völgyében, a perui Andok déli láncolatában, 2450 méteres magasságban, egy hegygerincen fekszik
Ha még nem láttad élőben a Machu Picchut, akkor mindenképp érdemes egy pillantást vetned erre az alkotásra, amelynek köszönhetően minden korábbinál jobban szemügyre vehetjük a világ egyik legérdekesebb örökségét - a kép ugyanis 15,9 gigapixeles, így elképesztően jól látható rajta minden apró részlet.
A kecsua nyelvet beszélő inkák a 13. században alapították államukat. A Machu Picchut hagyomány szerint az 1460-as években – az inka király – Pachacutec Inca építtette a Chankasok legyőzése után. A munkálatok évekig tartottak, felhasználva az inkák akkori minden technikai tudását és miszticizmusát. Amikor a vezető meghalt a fellegvárat mauzóleummá alakították. A város fél évszázadig virágzott, majd mintegy 400 évig "pihent". A spanyol hódítás idején polgárháború dúlt a birodalomban, és miután a győztes trónkövetelő Atahualpát Pizarro kivégeztette, néhány év alatt az egész birodalom a spanyolok kezére került. Bár a hódítók tudtak egy Picho nevű hely létezéséről, amely a szóbeszéd szerint mesés kincseket rejt, de az odavezető utat sosem lelték meg.
A következő mérföldkő Machu Picchu "meglelésében" az 1865-ös esztendő, mikor is Antonio Raimondi olasz felfedező térképén feltűntette a várost, de ő maga személyesen nem jutott el oda. A világ 1911-ben ismerte meg a szentély nevét, mikor a Yale Egyetemről érkező történész, Hiram Bingham felfedte rejtélyét. Neki tulajdonítják Machu Picchu feltárását, viszont ezt a babért ő másnak adta át. Jegyzeteiben az alábbiak olvashatók: "Agustín Lizárraga a felfedezője Machu Picchunak…" Való igaz, hogy az egyik templom falán olvasható az "1902. július 14." bevésés, amit Lizárraga hagyott hátra első látogatásakor, de ő azon kívül, hogy járt ott, többet nem tudott tenni a misztikus helyért, mert mikor néhány évvel később elindult a romokhoz, az esős évszak miatt veszélyesen örvénylő Urubamba folyó a halálát okozta.
Machu Picchu két, egymástól jól elkülöníthető részből áll. Délen a mezőgazdasági szektort, az északi oldalon pedig magát a várost találjuk. Gránitból épült házakat, vallási- és szertartási célokat szolgáló épületegyütteseket találunk itt. Az inkák egyébként nagyszerű építőmérnökök voltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a város épületei - tetejüket kivéve - mind fennmaradtak. Az építkezés során nem használtak habarcsot, masszív kőtömböket faragtak ki és azokat építették egymásra. A mezőgazdasági rész földteraszokból áll, amelyek csatornával rendelkeztek. Az élethez a vizet egyetlen forrás szolgáltatta. A lépcsőzetes földteraszok majd 4 méter magasak. Két szempontból is forradalmi újítás volt a teraszos gazdálkodás, hiszen így jelentősen megnövelhették a művelhető földterületet, másrészt megakadályozták a hegyoldal erózióját. Az altalajt kavics- és agyagrétegekkel alakították ki, amelyre termékeny talajt hordtak a folyómederből. A szinteket kőből épített támfal tartja. A támfalba óriási köveket ékeltek, amelyek lépcsőkként funkcionáltak. A mintegy 300 teraszon kokacserjét, burgonyát, kukoricát és édesburgonyát termesztettek.
Az építmény történetét egyébként Pizzaro egyik katonája, Juan de Betanzos is megírta, aki egy inka hercegnőt vett el feleségül. A nő visszaemlékezései alapján születtek a későbbi leírások.
Manapság egy átlagos nap, mintegy 1300-1400 látogató keresi fel az Inka Ösvényt, hogy a gyönyörű paloták, fürdők, templomok, sírok romjait megcsodálja. Csakis a romokat… A feltárt sírok ugyanis üresek; a megtalált használati tárgyakból, ékszerekből, földművelő eszközökből mutatóban sincs egyetlen példány sem a helyszínen. A leleteket anno, Birgham - Salcedo elnök jóváhagyásával - az Egyesült Államokba szállítatta, hogy a Yale régészeti tanszékének professzorai tanulmányozhassák a felbecsülhetetlen értékű kincseket, melyeket azóta is féltve őriz és sajátjának tud az egyetem.
Évek óta éles vita jellemzi a perui kormányzat és a Yale Egyetem tárgyalásait a 90 évvel ezelőtt elszállított kincsek visszatéréséről. A perui kormány szerint a leletek az államot illetik meg, míg történészek és régészek állásfoglalása az, hogy a leleltek jogos birtokosa az egyetem. Az álláspontok pedig egy cseppet sem közelednek. A perui Nemzeti Kulturális Intézet állítja: Machu Picchu kincseit "csak kölcsönbe" adta a perui elnök az amerikai felfedezőnek: "Bingham azt ígérte, hogy miután tanulmányozta, vissza is szolgáltatja a leleteket". (forrás: The Christian Science Monitor) A Yale vitatja a perui igénybejelentés jogosságát, és arra hivatkoznak, hogy "az expedíció idején hatályos 1852-es polgári törvénykönyv szerint a Yale egyetemet illetik meg a műkincsek az ásatások idején és azt követően is". Feloldhatatlan az ellentét.
Az UNESCO 1983-ban vette fel a Machu Picchut az Világörökség–listára, jelezvén: a világ és az emberi leleményesség egyik csodájáról van szó.
Források: Wikipédia, Érdekességek a világból, Kihagy6atlan
|