Ország / város: Törökország, Lüdia

Építésének ideje: időszámításunk előtt 550

Pusztulásának ideje: időszámításunk előtt 356

Pusztulásának oka: tűz, felgyújtották

Artemisz dicső temploma egy ókori görög templom volt, amelyet Artemisz istennőnek ajánlottak fel. Az istennő, aki a római Dianának felel meg, a szabad természet, a vadászat, és a vadak uralkodója, a szüzek védelmezője. Epheszoszban, az akkori Perzsa Birodalom területén épült a csodálatos templom nem kevesebb, mint 120 évig. Az épület 51 méter széles és 105 méter hosszúságú volt. 127, egyenként 18 méter magas márványoszlop tartotta a tetőszerkezetet. A tetőzetet cédrusfából, a szentély magas, arannyal és drága festékekkel dúsan feldíszített, csiszolt szárnyas ajtajait ciprusfából készítették. A szentély belsejében helyezkedett el az istennő közel két méteres, fából faragott szobra. Artemisz képmását arannyal és ezüsttel borították be. Mellén a tavasz jelképeként virágfüzér díszelgett; karjába oroszlánok kapaszkodtak, mutatva, hogy ő a vadállatok anyja; rengeteg melle a bőséget és termékenységet szimbolizálta; ruháján pedig bikák, szarvasok, griffmadarak, méhek és virágok ékeskedtek.

A templom építése Kr. e. 550 körül kezdődött, a tervezőmérnök Khersziphrón és annak a fia Metagenész volt. Az 560-ik esztendőben Kroiszosz, lüdiai király anyagilag is támogatta a templom felépítését. A templom alapozására különös gondot fordítottak, ugyanis ezen a vidéken igen gyakoriak voltak a földrengések. Éppen ezért az új szent helyet eleve egy lágy talajú vidéken építették fel. Azt gondolták ugyanis, hogy a puha föld még a leghevesebb földmozgások romboló erejét is enyhíti.
A templom felépülése után igazi turisztikai attrakcióvá vált: számos király, kereskedő, zarándok látogatta meg és hozott különféle ajándékokat a templomnak.

Kr. e. 356-ban egy Hérosztratosz nevű ember felgyújtotta a gyönyörű szentélyt, aki tettét azzal indokolta, hogy be akart kerülni a történelemkönyvekbe. A monda szerint ezen az éjszakán született Nagy Sándor, aki később részt szeretett volna venni a rekonstrukcióban, ám a görögök finoman visszautasították, azzal a meggyőző érvvel, hogy „egy isten nem építhet egy másik istennek templomot”. Az új létesítményt Deinokratész tervezte, és még az előzőnél is gigantikusabb és fényűzőbb lett, így méltán számították a világcsodák közé. Alapterülete ekkor 65×125 méterre nőtt.
Kr. e. 133-ban Epheszosz városa a Római Birodalom fennhatósága alá került, de a templomot – lévén, hogy a rómaiaknak is megvolt a megfelelő vadászistennőjük, Diana – épségben hagyták. A szentély néhány évszázadig háborítatlanul állt, majd Kr. u. 262-ban a gótok kifosztották, és részben lerombolták. Ezután már nem került sor újabb átépítésre, és lassan jelentőségét is elveszítette. Mikor a kereszténység lett az államvallás, minden régi pogány-szent hely bezárásra ítéltetett, az egykor az Artemisziont alkotó köveket pedig elhordták. Mára a templom alapjának néhány kőtömbje és egyetlen helyreállított oszlop maradt fenn, Az eredeti templomból semmi sem maradt fenn az utókornak.

Források: Wikipédia, Explorertravel