Ország / város: Törökország, Bodrum

Építésének ideje: időszámításunk előtt 351

Pusztulásának ideje: 1494

Pusztulásának oka: földrengés

A halikarnasszoszi mauzóleum egy i. e. 353 és i. e. 350 között épült síremlék, amely Mauszólosz, perzsa királyi helytartó (satrapa) és felesége számára épült a kis-ázsiai Halikarnasszoszban. Szatürosz és Pütheosz görög építészek tervezték, Pütheosz faragta ki az épület tetején található négyesfogatot is márványból. A díszítő szobrok elkészítését az ókor híres szobrászai, Szkopasz, Brüaxisz, Timotheosz és Leókharész vállalták. Az ókori világ hét csodájának egyike. Minden nagy síremlék elnevezése Mauzolosz nevére vezethető vissza (mauzóleum).

Mauszólosz Kária uralkodója volt, Kária pedig i. e. 377–353-ig a Perzsa Birodalom részét képezte. A tartomány fővárosa Halikarnasszosz volt. Mauszólosz apját követte a trónon, mint a perzsa király tartományi kormányzója, de uralkodása megkezdése után hamarosan független király lett. Testvérét, Artemisziát vette feleségül, és elhatározta, hogy síremléket készíttet maga és felesége számára. Artemisziával eltervezték, hogy földi maradványaikat egy olyan épületben helyeztetik végső nyugalomra, mely örökké mutatni fogja gazdagságukat. A monumentális mauzóleumnak impozáns hely kellett, ezért egy olyan dombot választottak ki, ahonnan az egész várost be lehetett látni.

Az építés megkezdése után a király meghalt (i. e. 353–350 között), a munkálatok Artemiszia irányítása alatt folytak. Az építkezés befejezését ő sem élte meg, hamvai aranyurnában férjével együtt a sírkamrába kerültek, amelyet kőoroszlánok őriztek (a kőoroszlánok egyike ma is megtalálható a British Múzeumban). A mauzóleumról idősebb Plinius adott részletes leírást, amely azonban nem alkalmas a pontos rekonstrukcióra.

A 45 m magas, pódiumon álló sírépület görög templomra hasonlított. Piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vette körül, s csúcsán márványból faragott négyesfogat helyezkedett el, amelyben Mauszólosz és Artemiszia foglalt helyet.

A sír egy dombon épült, kilátással a városra. Az egész építmény zárt udvarban, az udvar közepén álló, kőből készült platformon állt. Az épülethez vezető lépcsősort kőoroszlánok fogták közre, és a külső falakat számos, isteneket és istennőket ábrázoló szobor díszítette. Minden sarokban márványból faragott lovasharcosok őrizték a sírt. A platform felső szakaszán csatajeleneteket bemutató domborművek, például a kentaurok és lapidák csatája, az amazonok görögök elleni küzdelme, illetve az amazonok versenyfutása volt látható. Ezeknek a domborműveknek a töredékei a mauzóleum újabb kori ásatásai során kerültek elő (ma a londoni British Museumban láthatók).

A csodálatos épület több évszázadot vészelt át sértetlenül. Kr. e. 334-ben Nagy Sándor elfoglalta a várost, de a mauzóleumot érintetlenül hagyta. Kr. e. 62-ben és 58-ban Halikarnasszosz kalóztámadások áldozatául esett, a város romokban hevert, ám a síremlék akkor is büszkén magasodott a törmelékek fölé. Sok-sok évvel később, a 12. században azonban földrengések sorozata romba döntötte az építményt, és csak az alapok maradtak meg. Háromszáz évvel később keresztes lovagok hódították meg a területet, a mauzóleum köveit pedig saját építkezéseikre hordták. 1523-ben Nagy Szulejmán foglalta el Halikarnasszoszt. A törökök a síremlék utolsó darabjait is felhasználták.
Elsőként 1846-ban kezdtek el kutatni a fényűző sírhely után. A munka oroszlánrésze Charles Thomas Newtonra jutott, aki éveken át kereste a mauzóleum maradványait. Az ókori írók műveinek tanulmányozása, és a régészeti kutatások után meghatározta az épület hozzávetőleges helyét. 1857-ben végül sikerrel járt. A feltárt leletek azóta a British Museum egyedülálló gyűjteményének részét képezik, Halikarnasszoszt pedig ma a törökországi Bodrum városaként ismerjük.

Források: Wikipédia, Explorertravel